February 17, 2018

pezsgős-gránátalmás // champagne-pomegranate

Gondoltam, csinálok valami ütőset farsangra, de úgy tűnik, már megint elkéstem vele, épp, mint tavaly XD Minden esetre, ha már itt tartunk, essék szó egy kicsit a farsangról, amiről a legtöbben csak annyit tudnak, hogy sokat kell kajálni, esetleg elmegyünk egy bálba, és ott vannak azok a karneváli őrületek Olaszországban, meg még egy-két más helyen. Na ennél egy kicsit összetettebb a dolog. A farsang a tél végi dőzsölés időszaka - a középkorban ekkor fogyasztották el a télről megmaradt élelmet, ami további őrizgetés esetén már megromlott volna. Ezt egybekötötték egy átmeneti rítussal, amely a télből, a sötét és a démonok idejéből a tavaszba, napfénybe vezetett át. Mint a legtöbb ilyen, a világ rendjét megújító fordulópont, a farsang is egy rövidke átmenet a káoszba, hogy aztán minden ismét szépen, rendben mehessen a maga útján. A démonok uralmának megtörését megfelelő szimbólumokkal, viselkedésformákkal, rítusokkal lehet elérni, amelyek hosszú ideig jellemezték a farsang időszakát, és itt-ott még ma is előfordulnak. Ilyenek a maszkos alakoskodások, különböző bábuk égetése (a tűz, a fény démonűző hatású). A felfordult világ rendjéhez tartozott a kicsapongás, a piálás, a táncos mulatságok, no meg az is, hogy ezekben a napokban az egyszerű emberek gúnyt űzhettek uraikból, elöljáróikból. Ugyanakkor az efféle érzéki örömökben gazdag fesztiválok, ünnepségek már előrevetítették a tavasz, a termékenység időszakát is. 
Az egyház persze igyekezett gátat szabni e pogány hagyománynak (no meg gondolom a gúnyolódás is érzékenyen érintette őket :D), így aztán Nagy Gergely pápa a hamvazószerdát jelölte ki a farsangi időszak végeként, ezzel beszorítva azt a karácsonyi ünnepkör és a húsvétot megelőző böjt közé. 

Sebaj, a csoki mindig jól jön, akkor is, amikor már egyébként böjtölni kéne :D No szóval kedvem támadt kipróbálni a gránátalmát, elvégre a farsang a dőzsölés, az érzékiség ideje, és mind jól tudjuk, hogy a gránátalma tulajdonképpen minek a jelképe :) Továbbá ebbe a csokiba muszáj volt minden finomságot belepréselnem, ami eszembe jutott, hogy minél farsangibb legyen - ebből persze az alkohol sem maradhatott ki :)


Hozzávalók:
0,8 dl  tejszín
2 pillecukor
0,3 dl gránátalmalé
2 nagy csipet csili
0,2 dl pezsgő
80 gr fehércsoki
200 gr tejcsoki

Elkészítés:
A gránátalma-magokat kioperálom a héjból, közben összevissza fröcskölöm magamat, meg a fél asztalt is a lével XD Leturmixolom őket, majd leszűröm, így kinyerem a tiszta gránátalmalét. Felmelegítek belőle 0,3 decit, amiben apró darabokra tépkedve felolvasztom a pillecukrokat. Belekeverem a fehércsokit is, és amikor egynemű masszává áll össze, hozzáöntöm a pezsgőt. Beleszórok két csipet csilit, és megkóstolom, hogy megfelelően pikáns lett-e.
Felverem a tejszínt, beleforgatom a pezsgős-gránátalmás krémet, így habos mousse-t kapok. Pár órára (vagy egy éjszakára) a hűtőben hagyom, hogy kellően megszilárduljon a hab.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a csokicsészéket. Miután megszilárdultak, kiütögetem őket a bonbonformából. Csillagcsővel ellátott habzsákból töltöm meg a csészéket a mousse-szal, hogy kicsi cupcake-eket formázzanak. Végül megszórom őket cukorkonfettivel, és visszateszem a hűtőbe, hogy az időközben felmelegedett hab ismét megszilárduljon.
A ropogós csokicsészékkel ínycsiklandó kontrasztot alkot a selymes hab, savanykás-csípős íze pedig meglepő és üdítő.


I thought I'd prepare something awesome for carnival, but it looks like I'm late again, just like last year XD Anyway, since we're here, let's talk a bit about carnival, of which most people know only that you have to eat a lot, maybe go to a ball and there are those famous parades in Italy and some other places. But it's so much more than this! Ttraditionally carnival was the debauchery, feasting period at the end of winter - in the middle ages leftover winter stores were consumed, otherwise they would have decayed. This was connected to a rite of passage, a transition rite, which was supposed to lead from winter, the time of darkness and demons to spring and sunshine. As most turning points renewing world order, carnival was also a short transition into chaos, after which everything could return to its good old, ordinary state. Breaking the reign of demons could be achieved with certain symbols, behavioural patterns and rites, which characterised the period of carnival for a long while and some of them appear even today. Such were using masks and disguise, the burning of puppets (fire and light chase away demons). Excesses, drinking, dancing, feasting and simple people mocking the ruling class all belonged to this upside-down world. At the same time such sensual celebrations and festivals were the precursors of the fertile period of spring. 
The church, obviously, tried to restrict this pagan tradition (and I guess they didn't particularly like the mocking either :D), therefore Pope  Gregory the Great decided that Ash Wednesday shall be the end of carnival, thus squeezing it between the Christmas and the pre-Easter Lent periods. 


It doesn't matter, chocolate is always good, even when Lent has already started :D So I felt like trying pomegranate, after all carnival is about excessive eating and sensuality, and we all know what pomegranate symbolizes :) Moreover, I put everything good in this chocolate that I managed to find out - obviously not omitting alcohol either :)


Ingredients:
0,8 dl  cream
2 marshmallows
0,3 dl pomegranate juice
2 pinches of chili
0,2 dl champagne
80 gr white chocolate
200 gr milk chocolate

Recipe:
I remove the pomegranate seeds and in the meanwhile I splash myself and the entire table with the juice XD I blend the seeds, then I sieve them, thus I get the clean juice. I warm up 0,3 dl of it, in which I melt the marshmallows torn into little pieces. I mix it with the white chocolate and when it becomes a smooth cream, I add the champagne. I sprinkle it with two pinches of chili and I taste the ganache if it became spicy enough.
I whip the cream and I combine it with the champagne-pomegranate ganache, which results in a foamy mousse. I put it in the fridge for some hours (or an entire night) so it has enough time to harden.
I temper the milk chocolate and I prepare the chocolate cups. After they get solid, I take them out of the mould. I fill them with the mousse from a star-tipped piping bag in order to get tiny cupcakes. Finally I adorn them with candy confetti and I put them back in the fridge so the foam can harden again.
The silky foam contrasts enticingly with the crunchy chocolate cups; its sour-spicy flavour is surprising and refreshing.

February 12, 2018

primavera

Bár még bujkál a késő délutáni melengető napsütésben, a kora reggeli rózsaszín felhőkben, az első hóvirágokban, a hajnali madárdalban, de meleg szíve már megolvasztotta a telet, mosolya ott tükröződik az arcokon. 
Már csak két perc van hátra tavaszig :) minden karneválozó, kisgyerek, szelíd bolond őt várja. Köztük én is :)
Ezért is támadt kedvem néhány csokivirágot készíteni. Többféle módszerrel próbálkoztam, mind másféle szirmokat eredményez, a kreativitásnak itt sincs határa :)

Hozzávalók: 100 gr fehércsoki, sütőpapír, lüszterpor

Lótusz: csíkot vágok a sütőpapírból. A temperált fehércsokiba belemártom egy vékony kés hegyét, és a papírra nyomom. Amikor felemelem, a visszafolyó csoki szép mintát hagy a szirom közepén. Ezzel a módszerrel sok szirmot készítek, végül a papírcsík mindkét felét egy-egy kávéscsészébe helyezem, ami enyhén meghajlítja a szirmokat (lásd 1. fotó). Miután teljesen megszáradtak, lehúzom őket a papírról. Fehércsokiból fészket készítek, amibe beleültetem az első sornyi szirmot. Ha nagyon lehasalnak, kis papírgömböccel támasztom meg őket. A szirmok tövére habzsákból újabb adag folyékony csokit nyomok, és jöhet az újabb sor, majd hasonló eljárással annyi szirmot helyezek egyre beljebb haladva, míg úgy nem vélem, hogy elég "borzas" lett a virág. Ekkor megvárom, hogy minden eleme teljesen megszáradjon, végül lüszterporral megfestem, hogy szép csillogó legyen.

szirmok készítése // preparing petals



Rózsák: a temperált fehércsokit habzsákba töltöm és egy csík sütőpapírra kis halmokat nyomok. Néhányat kissé elnyújtom egy kiskanállal, majd egy másik papírcsíkot helyezek föléjük, és ujjal kissé szétnyomkodom őket, hogy sziromformákat kapjak. Széthúzom a két csíkot, így két adag szirmot kapok. A kávésbögre-módszerrel szárítom meg őket, és a lótuszhoz hasonló módszerrel ragasztom össze őket: a nagyobb szirmokat kívülre, a kisebbeket belülre helyezem.


Virágoskert: sütőpapírra előrajzolom a mintát: napraforgót és bazsarózsákat meg leveleket. Habzsákba töltött fehércsokival előbb megrajzolom a keretet, majd a minta vonalait is végigkövetem. Miután megszáradt a kert, óvatosan lehúzom a papírról. A virágokat lüszterporral festem ki :)


Insegnami a respirare
piú si va in alto piú si fatica
ascoltami e poi ricordati
tra due minuti é primavera
dammi un motivo per continuare
dimmi che non sará un'avventura
proteggemi e poi abbracciami
tra due minuti é primavera

Teach me to breathe
the higher one gets the tougher it is
listen to me and remember
in two minutes spring is here
give me a reason to continue
tell me it won't be an adventure
protect me and embrace me
in two minutes spring is here


Even though she is still hiding in the warm, late afternoon sunlight, the pink clouds of early morning, the first snowdrops and the birds' singing at dawn, her warm heart has already melted winter, her smile is reflected on the faces.
Only two minutes left until spring :) every carnival-goer, little child and gentle fool is waiting for her. Among them me too :)
That is why I felt like making some chocolate flowers. I tried different methods, all of them result in different petals, creativity has no boundaries :)

Ingredients: 100 gr white chocolate, parchment paper, luster dust

Lotus: I cut off a stripe of the parchment paper. I dip the tip of a thin knife into tempered white chocolate and I push it down on the paper. When I lift it, the chocolate will leave a nice pattern in the middle of the petal. I prepare lots of petals with this method, finally I place the two ends of the paper stripe into two coffee mugs (see photo no. 1), which will give a nice curve to the petals. After they get dry, I carefully pull them off the paper. I make a little nest of white chocolate in which I plant the first round of petals. If they lie down, I hold them in place with small balls of paper. I pour a bit more chocolate on the stem of the petals and add another row, then another, until the flower becomes "fuzzy" enough. I wait until all parts get dry, then I paint them with luster dust.


Roses: I pour tempered white chocolate in a piping bag and I make tiny mounds on a stripe of parchment paper. With the help of a small spoon I elongate some of them, then I place another stripe of paper on the top and very carefully, one by one I push them down a bit in order to get petal shapes. I pull the two stripes apart, thus I get two sets of petals. I apply the coffee mug method to dry them and I attach them together in a rose shape with the same method I used for the lotus: I put the bigger petals on the outside and the smaller ones in the inside.


Virágoskert: on a piece of parchment paper I draw the pattern: sunflower and peonies and leaves. I put white chocolate in a piping bag and I draw first the frame, then the lines of the pattern. After the garden gets dry, I carefully pull it off the paper. I paint the flowers with luster dust :)

January 31, 2018

pezsgős-áfonyás // champagne-blueberry

Ma éjjel blue moon, azaz a hónap második teliholdja kerekedik ki, épp egyidőben Imbolc előestéjével. Imbolc a tavasz kezdetét jelöli ki az évkörben, Brigid istennő ilyenkor jár körbe Írország szigetén, és ahová elér, ruhája szegélye füvet és virágokat fakaszt a földből, magával hozza a megújulást, az év világos felét. Az  írek ilyenkor élelmet és italt hagytak neki, nem ritkán még ágyat is vetettek az istennőnek, abban a reményben, hogy látogatásával megáldja a házat. 
E kivételes nap tiszteletére elzarándokoltam titkos helyemre, ahol ég és föld között szoktam végignézni a naplementét - bár ezúttal csak egy halovány narancsszín sáv jelezte a szürke, suhanó felhőkön, hogy mi zajlik a színfalak mögött. A fotóimon ugyan kietlen helynek tűnik, amiben semmi érdekes nincs, de számomra különleges jelentőséggel bír, ahol mágia rejtőzik a fákban és a földben...
Tegnap egy jó barátommal csokit készítettünk, aminek során megismerte a temperálás rejtelmeit :D A tölteléket régebben találtam ki, igazán finom lett, olvadékony meglepetésként rejtőzik a roppanós csokiburok mögött :) A tavaszünnep tiszteletére virágos bonbonformát használtam.


Hozzávalók:
40 gr áfonya
100 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
15 ml pezsgő
egy kiskanál vaj
kék lüszterpor

Elkészítés:
Felmelegítem és közben szétnyomkodom az áfonyaszemeket, hozzáadok egy kiskanál vajat. Miután megolvadt, hozzákeverem a tejcsokit. Amikor összeáll egynemű krémmé, beleöntöm a pezsgőt is.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm az áfonyás krémmel, és a hűtőbe teszem. Amint a töltelék eléggé megszilárdul, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat. Némi kék tündérporral díszítem :)



naplemente // sunset
az út // the road

Tonight the blue moon (the second full moon of the month) will be perfectly round :) just on the eve of Imbolc. Imbolc marks the beginning of spring in the wheel of the year; the goddess Brigid goes around Ireland on this day and where her feet touch the ground, grass and flowers grow out. She brings revival and the light half of the year. The Irish leave her food and drink, and frequently even make a bed for her in the hope that she would bless the house with her visit.
On the occasion of this exceptional day I made a pilgrimage to my secret place, where I watch the sunset between earth and sky - although this time only a faint orange stripe indicated on the grey, gliding clouds, what was going on behind the scenes. On my photos it might seem a sombre, uninteresting place, but to me it has special significance, where magic lurks in the trees and the ground...
Yesterday we made chocolate with a good friend of mine, during which she familiarised herself with tempering :D I found out the filling some time ago; it became really tasty, hiding as a silky surprise behind the crunchy chocolate shell :) In honour of the spring festival, I used a mould with flower patterns.


Ingredients:
40 gr blueberries
100 gr milk chocolate
200 gr dark chocolate
15 ml champagne
small spoon of butter
blue luster dust

Recipe:
I warm up and mash the blueberries; I add a spoonful of butter. After it melts, I mix it with milk chocolate. When it becomes a smooth cream, I also add the champagne.
I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the blueberry cream and I put it in the fridge. As soon as the filling becomes solid enough, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. I decorate them with some blue fairy dust :)

January 25, 2018

karamellás-balzsamecetes // caramel - balsamic vinegar

Azt hiszem, legközelebb valamilyen alacsony kakaótartalmú étcsokiból fogom készíteni ennek a bonbonnak a burkát, mert egy picit túl édesre sikerült. Mindazonáltal úgy gondolom, néha ilyen is kell, és a balzsamecet savanykás íze kissé egyensúlyozta a tejcsoki burkot. A töltelékhez balzsamecet és borecet tartalmú mustot (Glassa Gastronomica) használtam, amit Olaszországban lehet kapni, és 38%-a modenai balzsamecet.
Jól emlékszem, régen, még csokikészítős korszakom előtt, valahányszor moziba mentünk valamelyik plázába, a büfében kapható, undormányos gumicukrok helyett mindig a Szamos standjánál vettünk némi csemegét a filmhez. Soha nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egyet (vagy kettőt) a karamellkrémmel töltött csokicsigából, ami töménységben hasonló volt ehhez a mostani bonbonhoz :D Sajnos odáig vagyok a rettentően, fogfájdítóan édes csokikért :D Vállalom ezt a hibát (már ha ez annak nevezhető :D).


Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
másfél kiskanál Glassa Gastronomica
75 gr cukor
0,5 dl tejszín
15 gr akácméz
15 gr vaj
bronzszín lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:
A cukrot és a mézet egy edényben addig melegítem, amíg a cukor fel nem olvad és szép óarany színt kap. Ekkor hozzáadom a vajat és a tejszínt, és ismét melegítem, közben kevergetem, hogy selymes krémmé álljon össze. Legvégül beleöntök másfél kanálnyi Glassa Gastronomicát, és kóstolom, hogy a megfelelő ízt értem-e el.
Olvasztott kakaóvaj és lüszterpor keverékével telefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszáradtak, megtöltöm őket karamellkrémmel, és beteszem a hűtőbe. Végül miután a krém teteje megszilárdult, lezárom a bonbonokat.


I think next time I'll prepare the shell of this bonbon of some kind of dark chocolate with low cocoa percentage, because like this it became a bit too sweet. Nevertheless I think that sometimes one can eat this kind of sweets too and the sour taste of the balsamic vinegar balanced somewhat the milk chocolate shells. For the filling I used must combined with balsamic vinegar and wine vinegar (Glassa Gastronomica), which can be bought in Italy and it contains 38% balsamic vinegar of Modena.
I remember very well, before I started to make chocolate, whenever we went to the cinema in some mall, instead of the disgusting gummi candies that they sell in the buffet, we bought our sweets at the stand of Szamos. I could never resist buying one (or two) of the chocolate snails filled with caramel cream, which was similarly luscious as these bonbons :D Unfortunately I adore horribly sweet chocolates :D I admit, this is a mistake of mine (if one may call it like that :D)


Ingredients:
150 gr milk chocolate
one and a half small spoon of Glassa Gastronomica
75 gr sugar
0,5 dl cream
15 gr honey
15 gr butter
bronze luster dust, cocoa butter

Recipe:
I warm the sugar and the honey in a dish until the sugar melts and gets a nice golden colour. I add the butter and the cream and I warm it up again and stir it in order to get a silky cream. Finally I pour one and a half small spoon of Glassa Gastronomica in it and I taste it until it gets the adequate flavour.
I splash molten the mixture of cocoa butter and bronze luster dust in the cavities of the mould. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. After they get dry, I fill them with caramel and I put the mould in the fridge. Finally when the surface of the cream gets solid, I seal the bonbons.

January 21, 2018

narancsos-gyömbéres // orange-ginger

Így a tél vége felé (hát na... nálam a tél novemberben kezdődik, karácsony tájékán tombol, aztán január vége felé lecseng, és februárban már csak kiszenved, miközben a tavasz már ott ólálkodik a sarkon :D), szóval így tél vége felé nem árt egy kis vitamin. És mint tudjuk, a csoki az "zöldség" (merthogy kakaóbab meg cukorrépa, vagy mi :D), gondoltam csak jöhet hozzá egy kis gyümölcs is, méghozzá a C-vitaminban leggazdagabb blablabla. Nem, valójában csak megvilágosodtam, hogy a narancs és a gyömbér mennyire fincsi együtt, hát akkor miért is ne?! 
Csokinak ezúttal az ajándékba kapott Valrhona márkájú, 55%-os csokipasztillát használtam, aminek igen finom gyümölcsös utóíze van, így jól passzolt a töltelékhez, ráadásul könnyen olvad és kellemesen folyékony, tehát még temperálni is könnyű volt :)
Mások ruhaboltban meg plázákban shoppingolnak, én a csokisboltban, így tettem szert, ellenállhatatlan vágytól vezérelve, a kakaóbab alakú bonbonformára :) És persze azzzzonnal ki is próbáltam :D Ez lett a végeredmény :)


Hozzávalók:
170+200 gr étcsoki
2 narancs leve (kb 70 ml)
1 narancs héja
4-5 cm gyömbérdarab
10 csepp narancsos balzsamecet
egy kiskanál vaj
7 ml tejszín
bronz színű lüszterpor

Elkészítés:
Kifacsarom a narancsokat, az egyiknek a héját és a megtisztított gyömbérdarabot is a lébe reszelem. Hozzáöntöm a tejszínt, a balzsamecetet, és beleteszek egy kiskanál vajat, majd felmelegítem. Amikor forráshoz közel van, leveszem a tűzről, és elkeverek benne 170 gr étcsokit. Ha nem elég pikáns a töltelék, porított gyömbért is adok hozzá.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok héját. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a töltelékkel, és a hűtőbe teszem egy órára. Végül ismét temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat. A kész kakaóbabokat bronz színű lüszterporral festem át.



At the end of winter (well, for me winter starts in November, it reaches its peak around Christmas, then fades away at the end of January and only agonizes in February while spring is around the corner :D), so at the end of winter a little bit of vitamin is needed. And as we all know, chocolate is a vegetable (because it is made of cocoa beans and beets or what :D), I was thinking, why not add a little fruit too, the ones rich in vitamin C blablabla. No, as a matter of fact I realised that orange and ginger are so good together, so why not?!
For the shells I used the  Valrhona 55% chocolate pastilles that I received as a gift; it has a nice fruity aftertaste and goes very well with the filling, moreover it melted easily, it was quite fluid and thus easy to temper :)
Others go shopping to malls and clothing stores, I go to the chocolate shop and that's how I bought, led by an irresistible desire, the cocoa bean shaped mould :) And of course I had to try it immmmmmediately :D This is the outcome :)



Ingredients:
170+200 gr dark chocolate
the juice of 2 oranges (ca. 70 ml)
orange peel
4-5 cm ginger
10 drops of orange balsamic vinegar
a small spoon of butter
7 ml cream
bronze luster dust

Recipe:
I squeeze the oranges and I shred the orange peel and the ginger in the juice. I add the cream, the balsamic vinegar and a spoonful of butter, then I warm it up. When it is close to boiling, I turn off the stove and I combine the liquid with 170 gr dark chocolate. If the cream is not spicy enough, I also add some pinches of ginger powder. 
I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them and I put them in the fridge for an hour. Finally I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. I colour the cocoa beans with bronze luster dust.

January 17, 2018

Flight of the Silverbird

A post szövege magyarul lejjebb görgetve olvasható :)

This post is dedicated to Thomas Bergersen, the amazing composer and musician of Two Steps From Hell 💗

About a year ago I was hooked into epic music by a song that remained my all-time favourite ever since. This was Flight of the Silverbird. Oh how many times this song has inspired me! I wish I had a euro for every occasion I have listened to it; I'd be a millionaire already :D To me, this tune speaks about freedom, the infinite world, happiness, life. I adore every single note in it, its energy, the guitar sound, the strings! I adore that whenever I listen to it, pictures are rushing around in my head, this music tells me legends and stories that I must write down, it boosts every kind of creative drive.
It is a perfect subject for Fairytale Chocolate and even though under the youtube video you may read plenty of stories about how people imagine the Silverbird, I am a fairytale writer, and for me it was quite obvious who or what the Silverbird is :) So here are my tributes to this song in the three forms of art that I appreciate the most: chocolate, drawing and writing.


My first idea was to draw an art nouveau style picture about the Silverbird, which actually took more than a month, as December was quite busy and I had only bits of time here and there to work on it. I finalised the drawing just yesterday and scanned it today, however, the scan distorted it, so I rather took a photo of it and enhanced the colours a tiny bit.
Then I also planned a chocolate mask, which I prepared with the good old method. First I drew the bird and the flowers inside the mask with tempered white chocolate. I painted them with cocoa butter and various colours of luster dust, then I added another layer of white chocolate on them, as I wasn't sure whether the colours will be strong enough and te dark chocolate won't show through.

the inside of the mask, painting the pattern
I tempered 100 gr of dark chocolate and I smeared it throughout the inside of the mask, taking care that it goes everywhere, including the sides. When it got dry, I tempered another portion of dark chocolate and did the same with that. I left the mask for a couple of hours until the chocolate dried completely, then I pulled off the plastic mould. 
And finally, before Christmas I also wrote the fairytale, which is going to be a prequel of one of my tales, but I can't tell more about this ;) Enjoy them!



Lora was staring out the window - even though there was not much to see outside, in the grey, wet autumn. Mist was sitting on the black, bare branches of the trees; a brown, dry leaf fell hopelessly. Lora followed its rhapsodic flight with her eyes and when the leaf gently stroked its brethren on the ground, she returned to her work.
Another stitch and another and another. If only she could count how many times she had pierced her needles through so many different fabrics... and still, she doesn't even have the gratifying feeling that every stitch brings her closer to a better life. No, what she earns is barely enough for maintaining the tiny shop, for meagre food, sleeping close to the fireplace and for the rent to be paid to the owner of the building.
Sighing she let the shirt down in her lap. If only it was spring! On bright, blooming days she could take delight at least in the colours outside, the blushing people, the tiny, colourful birds. But in late autumn...
She sipped her tea and took up her sewing. She fringed the sleeve of the white-green shirt with light green thread; one stitch after the other, diligently, until she was done. Then she put it aside, she stood up and stretched her numb limbs. It's time for lunch.
As soon as she turned away from her little table, the door opened behind her. An old man with curved back shuffled in; his hand on his cane looked like the rugged roots of a tree. Wheezing, he put down his bag on the floor.
"I came for my coat."
"Oh yes," Lora smiled at him. "I'll get it for you."
She opened the wardrobe standing next to the fireplace, where she kept the clothes that she'd finished. 
"It was done quickly, I only had to patch the elbow," she said, while she brought the coat to her table. "And I found a hole at the bottom, I fixed that too."
She folded the cloth and placed it in front of the old man.
"Thank you," he returned her smile with a face like a mirror broken into a thousand pieces.
"One and a half crowns," mumbled Lora as she still could not get used to asking for money from paupers like herself.
The cough of the old man sounded like the rattle of dry paper.
"Unfortunately I don't have money. But I have something else that I will give you in exchange."
He bent down for his bag, placed it carefully on the table, opened it and pulled off the textile of its content.
Sad, dust-grey bird blinked at Lora from its cage.
"A... a bird?!" The girl stared at the creature then at the old man in astonishment. "What shall I do with a bird?!"
"Keep it as an attraction. Or release it." The man took his coat. "Freedom is more important than possession anyway."
He turned around and without waiting for an answer, he shuffled out of the shop.
Lora was still gazing at the bird with open mouth and it looked back at her with resignation; it didn't seem upset about the change of owners.
"What shall I do with you?" echoed Lora dumbly, she pushed the cage aside and sat back to her table. She unconsciously reached for another shirt; forgetting about her lunch, she started sewing again. One stitch after the other; and she kept thinking how much the last sentence of the old man resonated with her previous thoughts.
"How foolish!" she tossed down her sewing angrily. "How could one be free when she doesn't even have money for a pair of good shoes?! What does freedom mean at all? That you're not in prison? Or..."
She stopped when she realised that she was still talking to the bird. The bird, that was observing her indifferently from its prison.
Lora sprung up, the shirt fell on the floor from her lap. She grabbed the cage and rushed out of the shop, the door slammed behind her. She hurried along the cobbled road leading out of the city. A cart clattered next to her, a dog was barking in the neighbouring street. The road brought her to the top of the hill. Beyond that the wind was sighing, stuck in the greenless forest; above the hill dark grey clouds were whirling, cold raindrops drizzled in the girl's face, her long hair got wet in the mist.
"Now both of us will be free!"
She opened the door of the cage and held it up.
The bird didn't move.
"Go!" yelled Lora impatiently.
The bird glimpsed at her with its beady eyes, it stretched its neck towards the small square of freedom. Lazily, it tilted its quills, it rose and shook itself, thus it became a fluffy ball. It jumped on the cage door with its thin legs and finally it flew away.
Lora followed its zigzag flight with her eyes; it flew surprisingly fast in front of the trees. Then the bird flapped its wings and just like an unfurling tablecloth, its silver feathers unfolded. It was blazing in the grey autumn world, and it didn't look like a sparrow any more, rather like a proud falcon; its quills expanded, its neck bent, its remiges stretching like sails in the wind.
Lora rubbed her eyes.
"Silver bird!" she exclaimed. She ran after the bird, trampling in knee-high, dry weed in order to get closer and see the metamorphosis.
The bird made a full circle, when it reached the trees, it bent upwards into the sky; the grass was waving in the wind of its giant wings. Its flexible muscles strained at every move, as if it was climbing stairs. Higher and higher the bird soared; the whiff of its flight ripped blue sky among the clouds. Its body stretched, its spine twisted, its claws came out, on the track of its tail tufts of clouds got torn. As it started to dive, it opened its mouth; a thousand sharp teeth were sitting in its jaw; it fixed its ice-blue eyes on the girl.
Lora turned to stone.
"A dragon..." she whispered.
She roused only when the roar of the dragon shook the hill. She ran towards the trees, rushing as fast as she could, but the creature raced swiftly towards her. When her legs couldn't bear it any more, Lora crouched down in the grass, she curled up as much as she could and she didn't even dare to breathe. Around her the storm blustered and the dragon swooped...
to be continued


Ezt a postot Tomas Bergersennek, a Two steps From Hell lenyűgöző zeneszerzőjének és muzsikusának  ajánlom 💗

Nagyjából épp egy éve kattantam rá az epic musicra egy olyan dal nyomán, ami azóta is a kedvencem. Ez a Flight of the Silverbird. Hányszor ihletett már meg ez a dal! Bárcsak kaptam volna egy eurót minden alkalommal, amikor meghallgattam, már milliomos lennék :D A szabadságról, a végtelen világról, a boldogságról, az életről mesél nekem ez a dallam. Imádom minden egyes hangját, az energiát, a gitárt, a vonósokat! Imádom, hogy valahányszor meghallom, képek nyüzsögnek a fejemben; ez a zene legendákat és történeteket közvetít nekem, amiket le kell írnom; minden fajta kreativitást feltuningol.
És tökéletes alany a MeseCsokihoz is. Bár a youtube videó alatt sok-sok történet található arról, hogyan képzelik el az emberek az Ezüst Madarat, én meseíró vagyok, és számomra elég egyértelmű volt, hogy kiféle-miféle az Ezüst Madár :) Szóval most lerovom tiszteletemet Thomas és a dala előtt a három, általam leginkább kedvelt művészeti ágban: csoki, rajz és írás.


Első ötletem a szecessziós stílusú kép volt, amin valójában több mint egy hónapig dolgoztam, ugyanis a december elég zsúfolt volt és csak itt-ott akadt egy kis időm dolgozni rajta. Tegnap fejeztem be, ma beszkenneltem, de az eredmény teljesen torz lett, úgyhogy inkább lefotóztam, és kissé hangsúlyoztam a színeket.
Aztán terveztem egy csokimaszkot is, amit a régi jól bevált módszerrel készítettem el. Először temperált fehércsokival megrajzoltam a madarat és a virágokat a maszk belsejében. Kakaóvaj és különböző színű lüszterporok keverékével festettem ki őket, azután ráhúztam még egy réteg fehércsokit, mert nem voltam biztos benne, hogy elég erősek-e a színek, és az étcsoki nem fog-e átütni rajtuk.


Temperáltam 100 gr étcsokit, és felvittem a maszk belsejében mindenhová, ügyelve arra, hogy a szélekre is jusson. Amikor megszáradt, még egy adag étcsokit temperáltam, és hasonlóképp jártam el vele. Néhány órára száradni hagytam a maszkot, azután lehúztam a műanyag formát. 
Végül még karácsony előtt megírtam a mesét, ami egy másik történetem előzménye, de erről egyelőre nem árulhatok el többet ;) jó szórakozást! 


Lora kibámult az ablakon - jóllehet odakint a szürke, nedves őszben nem sok néznivaló akadt. Pára ülte meg a fák fekete, csupasz ágait, egy barnára száradt levél reményvesztetten hullt le. Lora követte tekintetével csapongó röptét, majd amikor a levél szelíden társaira simult, visszatért a munkájához.
Még egy öltés, és még egy, és még egy. Bár megszámolhatná, hányszor szúrta át a tűit és hányféle anyagon... és még az a jóleső érzése sincs meg, hogy minden öltés közelebb vinné egy jobb élethez. Nem, amit megkeres, épphogy elég az apró szabóüzlet fenntartására, a szűkös élelemre, a tűzhely mellé kuporodva alvásra és az épület tulajdonosának fizetendő bérre.
Sóhajtva ismét az ölébe eresztette az inget. Bárcsak már tavasz lenne! Napfényes, virágbontó napokon legalább a kinti színekben, a kipirult arcú emberekben, az apró, tarka madarakban gyönyörködhetett, de ilyenkor késő ősszel...
Belekortyolt a teájába, újból fölvette a varrását. A fehér-zöld ing ujját világoszöld fonallal szegélyezte, egyik öltés a másik után, szorgalmasan, míg el nem készült vele. Akkor aztán félretette, fölállt, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Eljött az ebéd ideje.
Amint elfordult kis asztalától, kinyílt mögötte az ajtó. Hajlott hátú öregember csoszogott be, keze a botján akár egy fa göcsörtös gyökere. Csomagját nehézkesen szuszogva a földre tette.
- A felöltőmért jöttem.
- Ó igen - Lora rámosolygott. - Azonnal hozom.
Kinyitotta a tűzhely mellett álló szekrényt, ahol az elkészült darabokat tárolta.
- Gyorsan végeztem vele, tulajdonképpen csak a könyökét kellett megfoltozni - mondta, míg az asztalhoz vitte a felöltőt. - És találtam egy hasadást az alján, azt is megvarrtam.
Gondosan összehajtogatta, és az öregember elé tette a ruhát.
- Köszönöm - az öreg viszonozta a mosolyát, arca akár az ezer darabra tört tükör.
- Másfél korona - motyogta az orra alá Lora, mert még mindig nem szokta meg, hogy a hozzá hasonló ágrólszakadtaktól pénzt kérjen.
Az öregember torokköszörülése száraz papír zörgéseként hangzott.
- Sajnos nincs pénzem. De van másvalami, amit odaadok cserébe.
Lehajolt a csomagjáért, óvatosan az asztalra helyezte, kibontotta, és tartalmáról lehúzta a szövetet.
Kalitkájából bús tekintetű, porszürke madár pislogott Lorára.
- Egy... egy madár?! - a lány megütközve bámult a szárnyasra, azután az öregre. - Mihez kezdjek egy madárral?!
- Tartsd meg vevőcsalogatónak. Vagy engedd szabadon - a férfi fölnyalábolta felöltőjét. - A szabadság úgyis fontosabb, mint a birtoklás.
Azzal válaszra sem várva hátat fordított, és kicsoszogott az üzletből.
Lora még mindig tátott szájjal meredt a madárra, aki unott beletörődéssel nézett vissza rá, úgy tűnt, nem különösebben izgatja fel, hogy gazdát cserélt.
- Mihez kezdjek veled? - ismételte bután Lora, arrébb tolta a kalitkát, és visszaült az asztalához. Öntudatlanul egy újabb ingért nyúlt, ebédjéről megfeledkezve látott neki a varrásnak. Egyik öltés a másik után, és egyre az járt az eszében, mennyire összecsengett korábbi gondolataival az öreg utolsó mondata. 
- Micsoda marhaság! - indulatosan lecsapta varrását. - Hogy lehetne szabad az ember, ha arra sincs pénze, hogy egy rendes cipőt vegyen magának?! Egyáltalán, mit jelent a szabadság? Hogy nem vagy börtönben? Vagy...
Elhallgatott, amikor rájött, hogy még mindig a madárhoz beszél. A madárhoz, aki börtönéből egykedvűen, mozdulatlanul figyelte őt.
Lora fölpattant, öléből az ing a földre hullt. Fölkapta a kalitkát, kirohant az üzletből, az ajtó keményen csapódott be mögötte. Szaporán szedte a lábát a városból kivezető, macskaköves úton. Szekér zörgött el mellette, kutya csaholt a szomszédos utcában. Az út a dombtetőre vitt. Azon túl a lombját vesztett erdőben megrekedve sóhajtozott a szél; a magaslat felett sötétszürkén örvénylettek a fellegek, esőcseppek szitáltak hidegen a lány arcába, hosszú haja átnedvesedett a párától.
- Most mindketten szabadok leszünk!
Kinyitotta a kalitka ajtaját, és feltartotta.
A madár meg se moccant.
- Menj már! - kiáltott rá türelmetlenül Lora.
A madár rápillantott fekete gombszemeivel, előrenyújtotta a nyakát a szabadság kis négyzete felé. Lustán megbillentette farktollait, fölemelkedett, megrázta magát, amitől pihés gombolyaggá változott. Pálcika lábain a kalitkaajtóra ugrott, s onnét végre kiröppent.
Lora követte őt a tekintetével, amint cikkcakkban, meglepően fürgén szállt el a fák előtt. A madár csapott egyet a szárnyaival, és mint amikor az abroszt bontják, úgy bomlottak ki ezüstszín tollai. Ragyogott a szürke őszi világban, és már nem is verébre hasonlított, inkább büszke sólyomra; farktollai megnyúltak, nyaka ívbe hajolt, evezőtollai vitorlaként feszültek a szélben.
Lora megdörzsölte a szemét. 
- Ezüst madár! - kiáltott fel. Utána eredt, térdig érő, száraz gazban gázolt, hogy a közelébe érjen, és jobban lássa az átalakulást.
A madár körívet írt le, amikor a fákhoz ért, fölkanyarodott az égbe, óriási szárnyai szelében hullámzott alant a fű. Ruganyos izmai, akárha lépcsőt mászna, minden mozdulatára megfeszültek. Magasan, egyre magasabban szárnyalt, suhanásának légárama kék eget hasított a fellegek közé. Teste hosszan elnyúlt, gerince elcsavarodott, karmai kimeredtek, farka nyomán felhőpamacsok szakadtak ki. Amint zuhanni kezdett, kitátotta száját, állkapcsából ezer hegyes fog meredt, jégkék szemét a lányra szegezte.
Lora kővé dermedve bámulta.
- Sárkány... - susogta.
Csak akkor ocsúdott föl, amikor a sárkány bömbölése megremegtette a domboldalt. Futásnak eredt a fák irányába. Rohant, ahogy bírt, de a lény sebesen száguldott felé. Amikor a lába már nem bírta tovább, Lora lekuporodott a fűbe, olyan apróra húzta össze magát, amennyire csak tudta, és lélegezni sem mert. Zúgott körülötte az orkán, és a sárkány lecsapott...
Folyt.köv.

January 13, 2018

maracuja-chili-rum cocktail

Az inspiráció néha a legváratlanabb helyekről jön :) De hát nyitott szemmel kell járni a világban, ki tudja, mikor és hol bukkan fel egy jó ötlet! Néha barátokkal való koktélozás közben - mint ahogy az esetemben is történt. A Boutiqbar kedves pultosai leptek meg bennünket ezzel az ütős, ízletes koktéllal, amit ugyan nem találtam az online itallapon, de ha arra jártok, semmiképp ne hagyjátok ki (a bárt amúgy is érdemes meglátogatni, mert minőségi, különleges koktélokat kóstolhattok náluk)! Az ital alapja vodka, ehhez jön némi maracujalé, és a chili. Kellemesen bizsereg, tüzes, és feldobja az ember hangulatát :D
Na hát ezt az ízélményt próbáltam elérni csokiban. Mivel itthon nincs vodka, ezért fehér rumot használtam, az alkoholtartalom ebben is ugyanannyi. Choceur tejszínes tejcsoki van a töltelékben, ami kissé lágyabb, így jobban dominál a többi hozzávaló íze. A töltelék felét készítés közben "elkóstolgattam" :D


Hozzávalók:
20 gr maracujalé
20 gr fehér rum
chili
7 gr tejszín
90+200 gr tejcsoki
egy kiskanál vaj
egy kiskanál méz
vörös és arany lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:
Két fémedénybe kakaóvajat teszek, az egyikben vörös, a másikban arany lüszterrel keverem el, majd gyertyaláng felett megolvasztom mindkettőt. A bonbonforma mélyedéseibe ecsettel egy-egy pötty vörös lüsztert teszek, amit aztán összeolvasztok az arannyal, és lángnyelveket festek. Hagyom megszáradni a díszítést.
Egy edény felett szitán átpréselem két maracuja húsát (kb. 20 gr), a magok nem kellenek  a töltelékbe. Adok hozzá egy kis tejszínt, vajat, mézet, majd felmelegítem. Hozzákeverek 90 gr csokit, és miután elolvadt, beleöntök egy feles pohárkányi rumot. Legvégül következik a chili. Olyan ízhatást akartam elérni, hogy aki megkóstolja a csokit, miután elrágcsálta, az a kellemesen csípős íz maradjon a torkában. Én 6 kis csipetnyi chilit tettem a töltelékbe, de nyilván mindenki ízlés szerint adagolhatja.
Temperálok 200 gr tejcsokit, közben kissé elvékonyítom némi kakaóvajjal, hogy a bonbonhéjak kellően vékonyak legyenek, és a töltelék íze domináljon. Elkészítem a burkokat, száradás után megtöltöm őket a töltelékkel, majd hűtőbe teszem a formát. Végül lezárom a bonbonokat.



Inspiration sometimes comes from the most unexpected places :) You always have to keep your eyes open, who knows when and where a good idea pops up! Sometimes while drinking cocktails with your friends - as it happened to me. The lovely bartenders of Boutiqbar surprised us with this vivid, tasty cocktail, which I couldn't find on the online menu, but if you visit them, you should not miss it! (anyway it is worthy to pay a visit to this bar, as they offer quality, special cocktails) The basis of this drink is vodka, then maracuja juice and chili. It is tingling, fiery and will make your day :D
This is the flavour experience I tried to reproduce with chocolate. Since I don't have vodka at home, I used white rum, which has the same alcohol percentage. In the filling there is Choceur creamy milk chocolate, whose flavour is more silky, so the other flavours can dominate. During the preparations, as a result of my "tasting", half of the filling was gone :D


Ingredients:
20 gr maracuja juice
20 gr white rum
chili
7 gr cream
90+200 gr milk chocolate
small spoon of butter
small spoon of honey
red and gold luster dust, cocoa butter

Recipe:
I put cocoa butter in two metal dishes; I add red luster dust to one of them and gold to the other. I melt the cocoa butter above a candle. With a brush I put dots of the red luster in each cavity of the bonbon mould, which I melt together with a bit of the gold luster, and paint little flames. I let the decoration get dry.
I sieve through the pulp of two maracujas (ca. 20 gr), the seeds are not needed for the filling. I add a bit of cream, butter and honey, then I warm up the mixture. I also add 90 gr milk chocolate, and after it melts, I pour a shot glass of rum in the cream. Then comes the chili. I wanted to achieve that after consuming the chocolate, one would feel that pleasant, hot taste in his throat. I used 6 small pinches of chili for the filling, but of course everyone can use as much as they prefer.
I temper 200 gr milk chocolate and in the meanwhile I thin it with some cocoa butter so the bonbon shells will be thin enough and the taste of the filling would dominate. I prepare the shells; after they get dry, I fill them, then I put the mould in the fridge. Finally I seal the bonbons.