July 19, 2017

pisztácialikőrös // with pistachio liqueur

Hjajj a múltkori családi hepajra vittem egy üveg pisztácialikőrt, amit a többi nőnemű családtaggal bőszen ittunk XD Persze azzal a nem (jól) titkolt szándékkal is vettem a likőrt, hogy majd egy kis adagot felhasználjak belőle csokihoz. Most, hogy otthon voltunk a hétvégére, egyből neki is láttam - bár meg kell mondjam, nagyjából száz ötletem van talonban, egy-két hozzávalót már hetek óta őrzök a hűtőben (nem, nem romlandókat), szóval lassan be kell hoznom majd magamat :D 
Pisztácialikőr+pisztácia az egy álompárosítás, ezt meg kell jegyeznem későbbre, mondjuk a likőrhöz nehéz lesz hozzájutni, de lehet, hogy elspejzolok egy üveggel a biztonság kedvéért, amit aztán majd felhasználhatok kísérletezéshez a csokikkal :D Szóval ha van lehetőségetek, próbáljátok ki ezt a csokit, mert nagyon nagyon finom!!!


Hozzávalók:
0,5 dl pisztácialikőr
20 gr pisztácia
70 gr fehércsoki
150 gr étcsoki
pisztáciatöret

Elkészítés:
A pisztáciát beleőrlöm a likőrbe. Megolvasztom a fehércsokit, és hozzákeverem azt is, így egynemű krémet kapok. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Szilárdulás után megtöltöm őket a krémmel, majd beteszem a hűtőbe egy-két órára.
Miután a töltelék kellően összeáll, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat. Ezután már elég egy egész kicsi hűtés nekik, és ki lehet rázni őket a formából, úgyhogy a még olvadt étcsokit felhasználom arra, hogy pöttyöket fessek a szívecskék sarkára. Ezeket megszórom pisztáciatörettel. Ami így beleragad, az lesz a díszítés :)


For the last family gathering I brought a bottle of pistachio liqueur, which we drank together with the other female family members XD Obviously I bought the liqueur with the not (well) concealed intention to use a bit of it for chocolate. Now that we spent the weekend at home I made it - although I have to admit that I have about a hundred ideas on mind, I've been keeping some ingredients in the fridge for weeks already (no, not spoilable ones), so soon I'll have to get done with them :D
Pistachio liqueur+pistachio is a dream pairing, I'll have to remember this; although the liquor is hard to acquire, maybe I'll put away an entire bottle for myself to make my little experiments with chocolates :D So if you have the chance, try this chocolate because it's very very tasty!!!


Ingredients:
0,5 dl pistachio liqueur
20 gr pistachio
70 gr white chocolate
150 gr dark chocolate
pistachio nibs

Recipe:
I grind the pistachio into the liqueur. I melt the white chocolate and add that too until I get a smooth cream. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they have dried, I fill them with the cream, then I put them in the fridge for a couple of hours.
Once the filling sets, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. Just a little bit of cooling is enough this time and they can be shaken out of the mould, so I can use the still molten dark chocolate to paint little dots on the corner of the hearts. I sprinkle these with pistachio nibs and whatever gets stuck there, is going to be the decoration :)

July 14, 2017

Garrone-os gyümölcssaláta // fruit salad with Garrone

Titkos kertem a szépség és nyugalom szigete, ahol mindig jó lenni, még akkor is, ha az idő nem tökéletes. A vízben úszva megszűnik a világ, csak az ég létezik alattam és felettem, valójában az égben úszom, a madarak úgy kapálóznak, akár az úszók, némelyik verdes a szárnyaival, mint egy gyorsúszó, mások méltóságteljesen, lassan lebegnek. És a felhők, a felhők mindig is arra emlékeztettek, mintha egy végeérhetetlen égi óceán hullámai és habjai lennének, örökké változók, akár az élet. Habfehérek, aranycirmos szegély fut rajtuk csipkeként, szürke szárnyukat puhán terjesztik a hegy fölé, mintha át akarnák ölelni. A naplemente ajtó egy másik világba, mindig máshol, mindig másként, de mindig ugyanabba a másik világba vezet. Olyan tökéletes és gyönyörű ez a világ.
Bárcsak tudnék repülni. Az úszás egy egész kicsit arra emlékeztet... 
Most csak angolul lesz mese. Öt éve írtam, erre pontosan emlékszem. Nem szeretném és nem is tudnám lefordítani. 




Na és ha már nyár, következzék egy igazán nyári finomság. Kedvenc gyümölcseim egyike a sárgadinnye, mérhetetlen mennyiséget meg tudok enni belőle. Csokiban is ki kell majd próbálnom természetesen, de ezúttal az egész családnak készült egy fincsi gyümölcssaláta ^^

Hozzávalók:
1 érett sárgadinnye
2-3 kis méretű körte
2 dl Garrone

Elkészítés:
Félbevágom a dinnyét. Kikaparom a magokat mindkét feléből. Kiskanállal, vagy magszedővel kis gombócokat vájok ki belőlük úgy, hogy a gyümölcshús legalább fele megmaradjon. Feltöltöm őket félig Garrone-nal, majd visszahelyezem beléjük a dinnyedarabkákat. Ha marad még hely, ne sajnáljuk belőle az alkoholt. Végül két körtét vékony szeletekre vágok, és a szélükre helyezem dísznek. Mindkét dinnye-felet beteszem a hűtőbe legalább 3-4 órára, hogy jól lehűljön, és legyen ideje megszívni magát Garrone-nal. 
Tálaláskor tejszínhab, édesszájúaknak akár cukor is mehet bele, bár az igazán érett dinnye nem kívánja a plusz cukrot szerintem.




My  secret garden is the island of beauty and peace; it's always good to be there, even when the weather is not perfect. The world ceases to exist when  I'm swimming, only the sky exists below and above, I am swimming in the sky; the birds are flapping like swimmers, some are fluttering quickly like freestyle swimmers, others float gracefully, slowly. And the clouds, the clouds have always reminded me of the waves and foam of an endless celestial ocean; forever changing like life itself. They are foam-white, golden fringes frame them as laces, they softly spread their grey wings aove the mountain as if they wanted to embrace it. The sunset is a door opening to another world, always from another place and always differently, but always to the same world. This world is so perfect and wonderful.
I wish I could fly. Swimming reminds me a bit of that...
Now here is a tale that I wrote 5 years ago.



And so if it's summer, here is a real summer delight. One of my favourite fruits is melon, I could eat up endless portions of it. I'll have to try it in chocolate as well, but this time I prepared a yummy fruit salad for the entire family ^^

Ingredients:
1 ripe melon
2-3 small pears
2 dl Garrone

Recipe:
I cut the melon into halves. I scrape out the seeds. With a small spoon I scoop little balls out of them, and I leave at least half of the fruit flesh. I fill the halves with Garrone, then I place back the melon pieces. If there is any space left, do not spare the alcohol. Finally I cut up two pears into thin pieces and I put them on the sides. I put the melons in the fridge at least for 3-4 hours until they get cold and absorb the Garrone.
Serve it with whipped cream or even a bit of sugar but a really ripe melon doesn't need additional sugar.






Learning to fly

From the edge of the cliff the landscape looked like a glass globe. Clear, green hills in the foreground; the river, oh the river like a silver ribbon flowing among the familiar forests where so many of childhood’s miracles had happened. Cottages hiding behind the trees; smoke rising to the sky like a white-grey snake. Turquoise mountains on the horizon, below the sky, that endless, vast blueness, the place out of reach, the other half of the world which remained unknown to the villagers, a secret without boundaries. Even those who knew the paths of the stars, who could translate the whisper of the wind and were able to read such signs as a red moon or a rainbow, would never dream of getting there: flying on the wings of the storm, touching the silk of that rainbow, treasure-hunting among the stars.
But little Ilmailu did.
He was desperately attracted to the sky, in love with the Moon, that mystical mother; his passion: staring at the wandering clouds. When wild winds roared, he was sure to be found outside the village on the small field in front of the forest, where the grass waved like a green sea. Every day he sat on the cliffs for hours and watched the setting sun – his family had to have dinner later then all the other villagers because of his habit. At first they tried to persuade him to stay at home, to miss at least one sunset but when they locked up the door, he escaped through the window. So they just gave it up. And thus little Ilmailu was the only one who knew that every sunset painted different colours on the sky and on the land.
However, when it came to real life, Ilmailu could hardly find his way. Living among the clouds, he stumbled in stones and fallen branches; his mates liked to tease him and killed little birds just to see the horror on his face. He was old enough to help out his father in work, but nobody expected him to do anything as they all knew that he would fail.
The shaman, a middle-aged man with white beard secretly appreciated the boy: when Ilmailu was younger (after he passed through the fourth or fifth cycle) he told him a tale about the Falcon, the forefather of their people. He said – and of that little Ilmailu remembered perfectly – that in every third generation the essence of the Falcon descended into a soul and that soul surpassed even the shaman in wisdom, abilities and in the longing for the sky.
That evening, while sitting on the cliff and excitedly waiting for the first stars to light up in the distance coated in mist, little Ilmailu contemplated the Falcon once more. He knew it for sure that somehow he was able to fly. At night his free spirit cleft the sky like a tiny owl – he saw the village and the hills so clearly and next morning when he woke up he remembered his dreams as real experiences.
Now, deep in thoughts, he caressed the brown feather held in his lap. The other feathers wiggled as if they desired to float impatiently. Three times three – the perfect form of the magical number: that might do it. Little Ilmailu sighed and collected all his will. He fastened the nine feathers to the sleeves of his tunic and to his rumpled, long, mahogany hair; then stood up and backed nine steps. His free spirit jumped into his throat, suspecting that it will break its chains soon. Running, then a quick leap into the air – the boy gasped for a second, and then his wings unfolded, spread, flapped and shed some purple feathers.
Little Ilmailu balanced and drifted on the borderline of daylight and night, wakefulness and dreaming, on the star-spotted carpet of the night sky, crying out in rapture. His eyes were watering in the biting wind; the unreal radiance of the setting sun blinded him. He didn’t look down but held his head up high to see the silver void and galaxies shining like golden ponds. His newly gotten, ambitious wings took him higher and higher, to the glowing line of dusk, where the world ceases to exist and consciousness burns out.


His body was found next day at the foot of the cliff, crushed but with a sweet smile on his face, a smile of one who had found the meaning of his life.

July 7, 2017

meggyes-mentás // sour cherry-mint

Hát ez az év vége elég sűrűre sikeredett. És még mindig nincs vége a tennivalóknak. Na de így szép az élet, és még mindig nem panaszkodhatom, mert nem kell napi 8 órát egyhelyben ülnöm valami unott munkahelyen, hanem ott dolgozom, ahol épp kedvem van. Mindemellett viszont a csokizásra alig jut időm mostanság, na meg ez a nagy meleg sem kedvez neki annyira, szóval úgy döntöttem, hogy amíg 30 fok felett leledzünk, inkább csak mousse-t, meg egyéb hűthető finomságokat fogok készíteni.
Minden esetre másfél hete beszereztem néhány mentalevelet, és muszáj volt csokit készítenem velük. Mivel valami hűsítő, nyárias kombinációt akartam alkotni, végül a meggyre esett a választásom, ami kellemesen kiegészíti a mentát. Továbbá, hogy még krémesebb legyen a töltelék, feláldoztam két kanálnyi Pernigotti csokis mogyorókrémet is, ami - mellesleg megjegyzem - igen nehezemre esett... :D


Hozzávalók:
5-6 mentalevél 
50 gr meggy
60+150 gr étcsoki
2 kiskanál étcsokis krém

Elkészítés:
A meggyet és a mentaleveleket összeturmixolom. Felrakom melegedni, és hozzáadok 60 gr étcsokit, elkeverem, míg el nem olvad. Ekkor adok hozzá még két kanál csokikrémet. 
150 gr étcsokit temperálok, beleöntöm a formába. Én most mini cupcake-eket készítettem, amelyhez elég elvégezni ezt az egy műveletet, és miután kiráztam a felesleges csokit, hagyom kicsepegni, majd beteszem a hűtőbe a bonbonformát. Amikor megszilárdultak a csokicsészék, kiütögetem őket a formából, és megtöltöm őket a krémmel. Mentolos cukorkával díszítem, majd alaposan behűtöm.


Well, the end of this semester became quite busy. And it's still not over yet. But life is beautiful like this, and I shouldn't complain as I don't have to sit 8 hours at a boring workplace, but I work wherever I want to. Besides working I don't have much time for making chocolate, and this heat is not the optimal weather for it either, so I decided that as long as it's above 30 degrees, I'll rather make only mousse and other cold goodies.
Still, a bit more than a week ago I managed to get a couple of mint leaves and I had to prepare chocolate with them. Since I wanted to create a cooling, summer-ish combination, I chose sour cherry, which was quite pleasant with mint. Moreover, in order to have an even creamier filling, I sacrificed two spoonfuls of my Pernigotti dark chocolate cream, which wasn't easy...:D


Ingredients:
5-6 mint leaves
50 gr sour cherry
60+150 gr dark chocolate
2 spoonful of dark chocolate cream

Recipe:
I blend the sour cherries and the leaves. I warm them up, I add 60 gr dark chocolate and I stir it until it melts. Then I add two spoonfuls of chocolate cream.
I temper 150 gr dark chocolate, I pour it in the mould. I made mini cupcakes this time, for which it is enough to shake out the excess; I leave the mould upside down so the last bit of excess can drop on the paper, then I put it in the fridge. When the chocolate cups are ready, I take them out of the mould and I fill them with the cream. I decorate them with mint candies and I cool them down again.

July 1, 2017

barackos-rozmaringos // apricot-rosemary

Ó már július van. Szinte csak most kezdődött ez az év, már a fele elment. És mennyi minden történt! Csupa jó dolog. Meg egy pár rossz is, de hát az élet ettől lesz izgalmas. 
Múlt hétvégén családi összeröffenés volt. És hát mi mással készülhetne az ember, ha nem csokival?! :D sikere volt. A múltkori sárgabarack-Tokaji kombó egy másik változatát próbáltam ki, ezúttal rozmaringgal, mert a fűszer-gyümölcs páros igazán ütős tud lenni, ha az ember jól választja meg a hozzávalókat :) A rozmaring például passzol az édes gyümölcsökhöz (lásd még az epret). A fehérbor pedig egy kis extra aromát ad hozzá - a Tokaji fehérbor egyébként is finom gyümölcsös ízű.


Hozzávalók:
0,2 dl Tokaji fehérbor
50 gr sárgabarack
6-7 levél rozmaring
1 kiskanál vaj
40 gr tejcsoki
60+200 gr étcsoki
kurkuma és kakaóvaj

Elkészítés:
Felolvasztom a kakaóvajat, hozzákeverek egy csipet kurkumát, és márványozom a bonbonforma mélyedéseit.
A barackokat alaposan összeturmixolom, majd az összetépett rozmaringgal együtt felmelegítem. Hozzáadom a vajat, majd hozzákeverem a tejcsokit és 60 gr étcsokit. Legvégül beleöntöm a bort.
Temperálom a maradék étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a barackos krémmel, és beteszem a hűtőbe, míg a töltelék megdermed. Ismét temperálom a csokit, és lezárom a bonbonokat.


Ah it's July already! This year has just started and half of it is gone. And so many things have happened! A lot of good things. And some bad too, but that makes life more exciting.
Last weekend there was a family gathering. And what else can one prepare for that, if not chocolate?! :D It was a success. I tried another version of the apricot-Tokaji combination, this time with rosemary because the spice-fruit pairing can be superb if one chooses the ingredients carefully :) Rosemary, for instance, goes well with sweet fruits (see also strawberry). And the wine gives extra aroma to it - Tokaji white wines usually have a nice fruity flavour.


Ingredients:
0,2 dl Tokaji white wine
50 gr apricot
6-7 leaves of rosemary
1 small spoon of butter
40 gr milk chocolate
60+200 gr dark chocolate
turmeric and cocoa butter

Recipe:
I melt the cocoa butter and mix it with a pinch of turmeric, then I marble the cavities of the chocolate mould.
I blend the apricots, then I warm them up with the rosemary torn into little pieces. I add the butter, then the milk chocolate and 60 gr dark chocolate. Finally I pour the wine in the mixture.
I temper the leftover dark chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the apricot cream and I put the mould in the fridge until the filling sets. I temper the dark chocolate again and I seal the bonbons.